Kedvencek

•  

• Olvasott cikkek törlése x
• Minden cikk törlése x

Dübörög az ötödik kerület. Sétálóutcák, szökőkutak, emberbarát bútorok és végre sok fa és virág lepte el az ötödik kerületet. A legnagyobb örömöt a „Rogán-falként” is emlegetett vízlövő okozza. Ha az ember közeledik hozzá, akár szárazon is átkelhet a folyékony sövényen. Jókedvű járókelők hancúroznak az új élményben, de az igaz áttörés, hogy a korábban morózus belvárosiak végre őszintén nevetnek, és egyre bátrabban merik használni azt, ami valóban az övék: a saját városukat. Az üdítő vízélmény után az ember kipirulva-lihegve néz körül: akkor most hogyan folytatódjon a nap, a délután vagy az este, ha már jólesően felszabadultunk, és odahagytuk a gátlásainkat? A tér közepén fonott fehér székek és fények hívogatnak, a téren egy csöppnyi bisztró áll. A hűvös élmény folytatásaként gazpachóra esik a választásunk, ami a városi legenda szerint a Hüttében akkora adag, hogy két ember is jóllakik belőle – mi rögtön két tányérba szeretnénk kérni a spanyol levest. A felszolgálónak a szeme se rebben, mosolyogva megoldást kínál, és egy levest eszünk ketten, jóízűen és Európában. A főételünk toszkán csirkemell rozmaringos kiskrumplival, Dúzsi rozét választunk hozzá, mert megszoktuk és megszerettük, és különben is itt a nyár. Desszertnek csilis csoki – ha már úgyis lement a nap, másképpen forrósítjuk fel a hangulatot. Ha úgy tetszik, még szökőkutazhatunk is egy kört, beállhatunk középre, körülöttünk pedig folyékony a fal, és mindent elrejt a finom vízpára.

[Marie Claire, 2010. június]